A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra

A hungarikum fellelhetősége

Kaptárkövekkel legnagyobb számban a Bükk hegység déli előterében, a Bükkalján találkozhatunk (41 lelőhely, 82 sziklaalakzat, 479 fülke), a jól faragható, zömében riolitos, alárendelten dácitos összetételű ártufákhoz és ignimbritekhez kötődően. (A kaptárkövek kisebb csoportja Pest megyében – a Tétényi-fennsíkon, a Budai-hegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben – lelhető fel: 17 előfordulás, 31 sziklaalakzat, 86 fülke. A 2010 és 2014 között – a kaptárkövek védetté nyilvánításához kapcsolódó felmérések során 115 sziklaalakzaton összesen 574 fülke azonosítása történt meg.) Ugyanitt találhatók a bükkaljai kőkultúra egyéb elemei (a pincék, barlanglakások, kőhodályok, bújók stb.).

A nagyrészt miocén vulkáni kőzetekből (riolit-, dácittufa és ignimbrit), valamint oligocén és pliocén homokos, agyagos, márgás üledékekből és negyedkori lejtőüledékekből, illetve ártéri üledékekből felépülő Bükkalja felszínalaktani szempontból leginkább törésvonalak és tereplépcsők mentén határolódik el környezetétől. Az északra lévő, főképp mészkőből és agyagpalából álló Bükk hegységet mintegy gallér-szerűen övezi. Délen a Kerecsend – Mezőkövesd – Mezőnyárád – Emőd (a 3 sz. főút) vonala mentén simul bele a hordalékkúp jellegű Heves–Borsodi-sík (Hevesi-sík, Borsodi-Mezőség) területébe. Nyugaton a Tarna völgye határolja, keleten egy a Sajó–Hernád hordalékkúpja (Sajó–Hernád-sík) fölé magasodó tereplépcső. (Északnyugati csücskét a siroki Várhegy, északkeleti pontját pedig a miskolci Avas jelöli ki. Területe a Magyarország kistájainak katasztere alapján 300 m átlagmagasságú hegylábfelszínként (pedimentként), illetve 150 m átlagos magasságú hegységelőtéri lejtőként értelmezhető.

• A bükkaljai kaptárkövek TÉRKÉPEN
• A bükkaljai kaptárkövek ISMERTETÉSE
• A bükkaljai kőkultúra értékei TÉRKÉPEN

A hungarikum bemutatása, egyedi jellemzői és története

A kaptárkövek olyan természetes eredetű, ember alakította sziklák, sziklavonulatok, amelyek felületén egy vagy több faragott fülke – és esetenként egyéb, hasonló jellegű megmunkálás – látható. Ezek a fülkés szikláknak is nevezett képződmények táj- és természetvédelmi, valamint kulturálisörökség-védelmi szempontból egyaránt értéket képviselnek. A Bükkalja területén, a siroki Vár-hegy és a kácsi Kecske-kő között több nagy csoportban látható fülkés kőtornyok, sziklakúpok anyagát a miocénben zajló heves vulkáni tevékenység hozta létre.

A Magyar Közlöny 2014. október 27-i számában jelent meg és november 4-én lépett hatályba a kaptárkövek megóvását szolgáló természeti emlékek létesítéséről, valamint a kaptárkövek megóvását szolgáló természetvédelmi kezelési terv kihirdetéséről szóló 17/2014. (X. 27.) FM rendelet.

Magyarországon a Bükkalja kistájcsoport területe méltán sorolható az unikális tájegységek csoportjába változatos természeti karaktere, speciális formakincsei, természeti értékei és az ezekhez kapcsolódó sajátos tájtörténeti és tájgazdálkodási rendszere alapján.

A Bükkalja a Bükk hegység déli előterében elterülő eróziós és deráziós (mart) völgyekkel tagolt 300 m átlagmagasságú hegylábfelszíne (pediment). A Bükkalja kialakulása a Kárpát-medence és Magyarország földtörténeti fejlődésének érdekes területe, színfoltja. E tájegység kialakulása az eocén időszak idejére nyúlik vissza, amikor még tengeri eredetű mészkövek (Eocén Szépvölgyi Mészkő Formáció) képződtek e vidéken. A tájegység területén északnyugat délkeleti irányban egy földtani képződmény-sorozat mutatható ki, mely geológiai szempontból sajátos karaktert kölcsönöz a tájnak. A Déli-Bükk triász és jura kori mészkő és agyagpala sorozatainak előterében már itt helyben, a kárpáti területen képződött az eocén mészkő (Szépvölgyi Mészkő Formáció), az oligocén homok, agyagmárga (Budai Márga F., Kiscelli Agyag F., Egri F.), illetve a miocén kori vulkáni összlet (Gyulakeszi Riolittufa F., Tari Dácittufa F., Felnémeti Riolittufa F., Harsányi Riolittfa F.). A tájegység nagy részét a vulkáni folyamatok (21-13 millió évvel ezelőtt) révén keletkező miocén kori riolit- és dácittufák és ignimbritek alkotják. E vulkáni képződmények jól faragható tufasorozatokat és keményebb, kipreparálódó kőzettesteket, sajátos felszíni formákat hagytak hátra a Bükkalján. A bükkaljai kőkultúra tehát e kőzetekhez kapcsolódik, s lehetőséget nyújt egy sajátos tájkarakterű építészeti, művészi és vallási kultúra megteremtésére.

A riolittufa, dácittufa és összesült ignimbrit kőzetsávokat a miocén után a külső erők formálták tovább. A folyóvízi erózió, a lejtős tömegmozgások, a csapadék lemosó ereje, a fagy okozta aprózódás, a fagyos talajfolyások (geliszoliflukció), a szerkezeti mozgások és az éghajlatváltozások hatásai folyamatosan egyengették egy szintre a különböző kőzetsávokat a hegylábfelszín (pediment) többszakaszú képződése során. Mára már egy kettős hegylábfelszíni morfológiai karakter jellemző e tájegységre. Az idősebb hegylábfelszín maradványai (Sümegium-Bérbaltavárium, 8-5,5 millió év) napjainkban a 300-360 m tszf-i magasságú, de különböző geológiai felépítésű tetőszintekben jelennek meg. E formakincs jellemző karaktere az, hogy környezetéből mintegy 100 m-rel emelkedik ki, s aszimmetrikus réteglépcsőket alkot (Perpác, Kút-hegy, Ravaszlyuk-tető, Nyomó-hegy, Karud, Mangó-tető, Kecskefar, stb.). E felszín alatt egységes megjelenést képez a fiatalabb hegylábfelszín (Villányium, 2-1,8 millió évvel ezelőtt), mely uralja a Bükkalja területét. Ez utóbbi hegylábfelszín patakvölgyekkel, folyóvízi teraszokkal való felszabdalódása a pliocén után indult meg s a negyedidőszakban (1,8 millió évtől – napjainkig), folyamatosan érte el mai arculatát. E folyamatokhoz kapcsolódik a kaptárkövek képződése is, hiszen a fiatal hegylábfelszínbe mélyülő patakok és a lejtős területeken beinduló tömegmozgások szelektív erózióval tárták fel a mélyebben fekvő kőzetrétegeket, s a völgyfők hátravágódásával a köztes gerincek kipreparólódtak, s a kaptárkövek gerincek menti sorozata jelent meg. A kialakult kúptornyok felszínét ma egy bioeróziós és mállási folyamatok révén keletkező kéreg védi a felszíni eróziótól. Ezek alapján elmondható, hogy a kaptárkövek, mint természeti képződmények kora pleisztocén és holocén időszaki, az elmúlt 1,8 millió éves természetföldrajzi fejlődés eredményei. A kaptárkövek később az itt letelepedő lakosság vallási, gazdálkodási, építészeti és művészeti életében is fontos szerepet játszottak, mint azt a később említendő kultúrtörténeti emlékek sokasága is alátámasztja.

Legtöbb vitát a sziklaalakzatok oldalaiba vájt fülkék eredete, készítésük oka váltott ki. (Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25-30 cm mély fülkék peremén – az épségben lévőknél még jól láthatóan – bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők.) A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója az egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz, illetve a szkítákhoz kötötte. Klein Gáspár borsod megyei főlevéltáros a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést valószínűsített, s azokat honfoglalás-kori emlékeknek tartotta. Már Bartalos megemlítette – hangot adva kételyeinek – a ma leginkább ismert és elfogadott véleményt, miszerint a fülkékben hajdan méhészkedtek. A sziklaméhészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett kaptárkövek előterében, Cserépváralján és Szomolyán. A régészeti feltárások során előkerült 11-14. századból származó leletek azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot. A „Kik? Mikor? Miért?” kérdésekre még nem tudunk megnyugtató válaszokat adni. Az eddigi kutatások eredményei, a topográfiai adatok kiértékelése nyomán nyert statisztikai valószínűség azonban a kaptárkövek fülkéinek méhészeti rendeltetése ellen szólnak, míg „a kultikus, áldozati célú fülkehasználatot illetően nem fogalmazódott meg kizáró ok.”

A bükkaljai kaptárkövek listája:

Azonosító kód	Kaptárkő/kaptárkő-csoport neve	Település neve	természet-védelmi oltalom	Fülkés sziklák száma	Fülkék száma
B2	Kecske-kő	Kács	TE	1	3
B3	Ablakoskő-völgy, Karud alja és árnyék	Tibolddaróc	TE	1	6
B4a	Setét-völgy	Cserépváralja	TE	1	5
B4b	Koldustaszító	Cserépváralja	NP	1	6
B4c	Köves-lápa, Karud délnyugati oldala	Cserépváralja	NP	2	11
B4d	Nagy-Bábaszék – Bábaszék	Cserépváralja	NP	1	12
B4e	Nagy-Bábaszék – Szőlő-tető	Cserépváralja	NP	1	1
B4f	Nagy-Bábaszék – Nyúl-völgy oldal	Cserépváralja	TE	1	1
B4g	Furgál-völgy	Cserépváralja	TE	5	32
B4h	Csordás-völgy	Cserépváralja	NP	5	31
B4i	Mangó-tető (Nagykúp, Kiskúp)	Cserépváralja	NP	2	30
B4j	Vén-hegy	Cserépváralja	TE	2	3
B5	Ördögtorony (Mész-hegy)	Cserépfalu	NP	1	3
B6	Hintó-völgy	Bogács	TE	1	5
B7a	Vén-hegy (Kaptár-rét, Kaptár-völgy	Szomolya	oTT	8	117
B7b	Ispánberki-tető	Szomolya	TE	3	7
B7c	Gyűr-hegy	Szomolya	TE	1	4
B7d	Csobánka	Szomolya	TE	1	4
B8	Pokololdal (Bábaszék és a Hosszú-járó közötti vízmosás)	Tard	oTT, TE	1	2
H1a	Farkas-kő (Pocem)	Noszvaj	TE	1	1
H1b	Dóc	Noszvaj	TE	3	6
H1c	Pipis-hegy	Noszvaj	TE	1	2
H2a	Cakó-tető	Eger	hTT, TE	4	36
H2b	Mész-völgyi szikla	Eger	TE	1	6
H2c	Mész-hegy déli sziklacsoport	Eger	hTT, TE	3	22
H2d	Nyerges-hegy keleti oldala	Eger	hTT, TE	1	7
H2e	Nyerges-hegy nyugati oldala	Eger	hTT, TE	4	20
H2f	Pajdos	Ostoros	TE	2	10
H3a	Betyárbújó (Öreg-hegy)	Egerszalók	hTT, TE	1	1
H3b	Menyecske-hegy	Egerszalók	hTT, TE	2	4
H3c	Kőbújó	Egerszalók	hTT, TE	1
H4a	Bányaél (Kő-tető)	Demjén	hTT, TE	1	23
H4b-c	Hegyeskő-tető és Ereszvény-völgy	Demjén	hTT, TE	8	36
H4d	Remete-völgy	Demjén	TE	1	6
H5	Szent-völgy	Egerbakta	TE	1	3
H6a	Rozsnaki-völgy	Sirok	TE	1	1
H6b	Törökasztal és Bálványkövek	Sirok	hTT, TE	1	3
H6c	Siroki Vár-hegy	Sirok	hTT, TE	2	3
H6d	Földkunyhó-tető	Sirok	TE	1
H7a	Vizes-völgy	Ostoros	TE	1	1
H6b	Tag-gödör	Ostoros	TE	2	5
Bükkalján összesen:				82	479

Természetvédelmi oltalom: NP = nemzeti park, oTT = országos jelentőségű természetvédelmi terület, hTT = helyi jelentőségű védett természeti terület, TE = a 17/2014. (X. 27.) FM rendelet keretében újonnan létesített, kaptárkövek megóvását szolgáló természeti emlék (Forrás: http://bnpi.hu/oldal/kaptarkovek-373.html )

A bükkaljai kőkultúra elemei

Az építőkő fejtése és a népi építészetben történő felhasználása, a kőfaragás és a kőzetbe mélyített helyiségek készítése a Kárpát-medencében a Bükkalján nyúlik vissza a legrégebbi időkig. A Bükkalja a kőépítkezés hagyományos területe, a kő az egyházi, a nemesi építészet mellett a paraszti építőgyakorlatban is jelen van. A vidék népi építészetében a kő (kőzet) felhasználása kétféle módon jelenik meg: a fennálló falú építményekben (lakóházak, ólak, istállók) és a barlanglakásokban, pincékben, egyéb kőzetbe faragott gazdasági rendeltetésű helyiségekben (ólak, kamrák). A bükkaljai kőfaragó-hagyomány központja Szomolyán volt. A szomolyai kőfaragó családok egyaránt készítettek tornácoszlopot, ablakkő-keretet, kőkorlátot, kővályút, itatót, kézimalmot, sírkövet és vallással kapcsolatos kultusztárgyakat (kőkeresztet, szentet ábrázoló szobrot, emlékművet). (Híres kőfaragó család volt a Szomolyán élő Szalóki. A család neves tagja Szalóki Márton, akinek figurális faragványai, kőreliefjei, sokalakos kompozíciói, történeti képei egyedülállóak a hazai kőfaragó hagyományban: alkotásai a naiv művészet kategóriájába tartoznak.)

Barlanglakások, pinceházak. A legtöbb barlanglakással Ostoros, Szomolya, Tibolddaróc rendelkezett (településenként több mint száz lakás). Cserépváralján, Egerszalókon, Noszvajon, Sályban, Sirokban jelentős mennyiségű (30–100 lakás), Andornaktályán (Andornakon és Kistályán), Bogácson, Cserépfalun, Demjénben, Egerben, Felsőtárkányban, Kácson, Kisgyőrben kevesebb mint harminc kőbe vájt hajlékot mért fel Bakó Ferenc 1975-ig. A barlanglakásban élők társadalmi helyzete a történelmi távlatban igen eltérő volt: a tehetősebb, földbirtokkal is rendelkező parasztok vagy iparosok (kőfaragók) és a nincstelen, vagy csak csekély földtulajdonnal bíró napszámosok, summások egyaránt laktak pinceházban. Bakó Ferenc szerint – aki a 13. századig vezeti vissza a barlanglakások eredetét és elképzelhetőnek tartja, hogy azok egy etnikummal (talán a Kaukázusból érkező kabarokkal) hozhatók kapcsolatba – a barlanglakás, mint hajléktípus szorosan összefügg a szőlészettel és a borászattal, pontosabban a bortárolással.

Gazdasági rendeltetésű sziklahelyiségek. A települések határában a lyukpincék mellett szép számmal találhatók egyéb szőlőműveléshez kapcsolódó sziklába vájt építmények is, például kőkunyhók (bújók) és csőszkunyhók, valamint az állattartást szolgáló kőbe vájt pásztorkunyhók, nagy terű, néha többosztatú kőhodályok (mint amilyen például a szomolyai uradalmi birkahodály). De a növénytermesztéshez is kapcsolódnak tufába vájt üregek, ilyenek a várakban, barlanglakásokban és a borospincékben lévő gabonásvermek. A földbe mélyített veremben történő gabonaraktározás módja igen elterjedt volt a történelmi Magyarországon, amiről a földrajzi nevek is tanúskodnak: Vermes dűlő, Verem-domb, Verem-part, Vermek, Vermes stb.). Itt a Bükkalján a tufába faragott vermeket leggyakrabban a borospincék elé épített borházak járófelületébe mélyítették, de előfordulnak pinceágban és barlanglakásban is (Bogács, Sály, Tibolddaróc). A gabonásvermek egy másik csoportja várakban található (a Bükkalján ilyen az egri, a cserépváraljai és a siroki vár, Abaújban a boldogkőváraljai, Zemplénben a sárospataki vár). A cserépváraljai Vár-hegy délnyugati oldalában 12 db kőzetbe faragott gabonásverem található egy sorban. Valamennyi körte formájú, a felső nyílásuk négyzet alakú, mélységük 4,5–9,5 méter között, átmérőjük 3,0–6,5 m között váltakozik. Egy 1568-ban kelt várleltár említi a vermeket, amely szerint azokba a tardi birtokról származó árpát töltöttek.

Egyházi jellegű, szakrális szerepű sziklahelyiségek. A Szépasszony-völgyben megbújó „Istenes pince” tágas borháza a hagyomány szerint még a török hódoltság kora előtt készült, amelyet a 16. században egyházi célokra használtak. 1534-ben a protestáns hitű Perényi Péter foglalta el az egri várat és az egri püspök birtokait, s miután megtiltotta a katolikusoknak a templomok használatát, ezért az Eger környéki pincékben, bújókban titokban tartották meg a miséket. Ennek emlékét őrzi a borház faragott oltára. Az egyházi jellegű sziklahelyiségek közül említésre méltó a Demjén melletti Pince-völgyben lévő Remete-barlang (és távolabbi tájon, a Tarna völgyében lévő istenmezejei barlangtemplom szentélye). A sályi Léleklyuk-barlang – hatalmas, felszínre nyíló kútszerű üregével, vésett írásjeleivel – talán még a kereszténység felvétele előtti, ún. pogány idők emléke. Sajátos közösségi építmény a siroki vár dácittufába faragott teremegyüttese, amelynek szintén lehetett – még a vár építését megelőző időkben – szakrális szerepe.

Pincék, pincecsoportok. A miocén kori vulkáni tevékenység nyomán létrejött riolit-riodácittufákon képződött nyomelemekben, ásványi anyagokban gazdag talajon zamatos szőlő terem, az állékony, de jól faragható, könnyen vágható, lyukacsos kőzetbe mélyülő jól szellőzött, lélegző, magas páratartalmú, szinte állandó hőmérsékletű pincék pedig kiváló feltételeket biztosítanak a bor tárolására. A bükkaljai borospincék közül a legegyszerűbbek és legrégebbiek az épület nélküli lyukpincék, földalatti járatok: az 5-10 méter mély pinceágba egy keskeny folyosó, a torok vezet le. Az ilyen torokpincék általában a lakótelkekhez csatlakoznak, de külön pincecsoportokat is alkotnak pl. Egerben a Kisvölgy utcában, a Szalában a Nagykőporoson, Felnémeten, Szomolyán. Mivel a torokpincékben csak bort tárolnak, ezért a szőlőprés és a kádak a lakóhelyi ingatlanon vannak, a szőlőt ott dolgozzák fel. Vannak közös pincetorkok, amelyekből mindkét irányban pinceágak nyílnak, melyeknek más-más gazdája van (Felnémet, Csurgó-völgy).

A borházas pincék ún. pincecsoportokat, pincesorokat alkotnak a települések szélén, a szőlőkbe vezető dűlőutak mentén. Az egri, hajdani városfalon kívüli pincecsoportok leghíresebbike a Szépasszony-völgy, a Kőporos, a Tihamér és a Kőlyuk. A két Szala (Árnyékszala, Verőszala), a Ráchegy, a Kacsapart, a Tündérpart, a Kisvölgy és a Cifrakapu utca pincecsoportjai ma már a város belterületén fekszenek. Szép pince- és borházcsoportok (pincefalvak) találhatók Bogácson (a cserépi pincesor, valamint a csecs-lyuki és a hintó-völgyi pincék), Bükkzsércen (az alsóhegyi és a baglyasi pincefalu), Cserépfalun (a berezdaljai hármas pincesor), Noszvajon (a nagyimányi és a falu közepén, a szomolyai út elején lévő pincecsoport), Szomolyán (a vén-hegyi), Tardon, Ostoroson, Borsodgeszten, Kisgyőrben, Harsányban stb. A földesurak, az egyházak és azon polgári személyek – akik mentesek voltak a dézsma alól – pincéi terjedelmesebbek voltak, több hosszanti és keresztágból álltak, nem egy esetben emeletes (2-3 szinten elhelyezkedő) pincerendszereket alkottak. A legnagyobb kiterjedésű – 12 hosszanti ággal, keresztágakkal és kisebb-nagyobb rejtekágakkal rendelkező – borospince az egri püspöki palota alatt lévő ún. káptalani pince.

A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra eddigi legteljesebb – természeti és kulturális örökség-szempontú – összefoglalása, átfogó bemutatása a „Kaptárkövek földjén. Tájművelés és természetvédelem a Bükkalján” című könyvben (Eger, 2013. ISBN 978-963-9817-30-2) történt meg.

Indoklás

A bükkaljai kőkultúra magába foglalja a bükkaljai táj és az ott élő ember sajátos kapcsolatrendszerét, a kő, mint (építő)anyag jelentőségét a tájgazdálkodásban, a kőfaragó mesterséget, s azon belül a népi szakrális kőfaragó művészetet, a bükkaljai barlanglakásokat, kőbújókat, borospincéket stb. A bükkaljai kőkultúra – melynek a legarchaikusabb rétegét a kaptárkövek alkotják – tehát egy jól körülhatárolható hazai tájegységre jellemző, történelmi gyökerű, élő hagyományokkal rendelkező, összetett természeti-tájgazdálkodási-kulturális rendszer, amelynek kiemelkedő nemzeti értékké/hungarikummá nyilvánítása azért is indokolt, mert megfelel a 2012. évi XXX. törvényben szereplő nemzeti érték definíciójának az alábbi kritériumok alapján:

• a riolittufa-képződmények és a kőkultúrát alkotó emberi alkotások szervesen kapcsolódnak a magyar tájhoz;
• „nemzetünk történelme során megőrzött anyagi, természeti érték”-nek tekinthetők;
• a kaptárkövekhez és az egyéb örökségelemekhez számos „nemzetünk történelme során felhalmozott szellemi érték” kapcsolódik (néphagyományok és mondák, a kaptárkövek kutatása és annak eredményei);
• a kaptárkő „a tájhoz kapcsolódó materiális vagy immateriális javakat magába foglaló tájérték, tanúskodik egy emberi közösség és az adott terület történelmi kapcsolatáról” (a kaptárkövek esetében időbeli eltéréssel több, különböző módon kapcsolódó kultúra, közösség).

 

A hungarikummal kapcsolatos források:

Honlapok:

Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület:

• www.kaptarko.hu
• http://www.kaptarko.hu/index.php/kaptarkovek

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság:

• www.bnpi.hu
• http://bnpi.hu/oldal/kaptarkovek-373.html

Lithosphera (Baráz Csaba írásai és fotói tájról, térről, természetről):

• www.lithosphera.hu
• http://lithosphera.hu/2015/06/bukkaljai-kaptarkotar/
• http://lithosphera.hu/2016/11/kaptarkovek-eredete-kik-mikor-miert/

WIKIPÉDIA (Kaptárkő címszó)

• https://hu.wikipedia.org/wiki/Kapt%C3%A1rk%C5%91

Válogatott irodalom:

• Árgay Zoltán – Baráz Csaba – Kiss Gábor (2015): A kaptárkövek védetté nyilvánításának természetvédelmi szakmai szempontjai. In Kókai Sándor – Boros László (szerk.): Tiszteletkötet dr. Gál András geográfus 60. születésnapjára. Nyíregyháza – Szerencs. 53-71.
• Bakó Ferenc (1970): Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben. Az Egri Múzeum Évkönyve VIII-IX. 325-431.
• Bakó Ferenc  (1977): Bükki barlanglakások. Miskolc
• Bakó Ferenc (1989): A Palóc néprajzi csoport eredete, etnikai összetevői. In Palócok I. Szerk. Bakó Ferenc. Eger, 1989. 53-117.
• Bakó Ferenc (szerk.) (1989): Palócok I. Kutatástörténet, föld és nép. Eger
• Balogh Kálmán (1964): A Bükk hegység földtani képződményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve XLVIII. 2. füzet 245-719.
• Baranyi Attila – Demeter Zoltán – Magyari Julianna – Neidert Dóra – Podmaniczky László – Schmotzer András – Várnagy Dávid (2004): A „Bükkalja” Érzékeny Természeti Terület bevezetését megalapozó vizsgálatok – I. helyzetértékelés. Gödöllő
• Baráz Csaba (1997): Bartalos Gyula (1839-1923) régészeti-történeti kutatásai. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve (Agria XXXIII.) 177-249.
• Baráz Csaba (1999): Kaptárkövek a Bükkalján. Sziklaméhészettől a magyar ősvallásig. Debrecen
• Baráz Csaba (2000/1): Kaptárkövek. Szakrális kőemlékek a Bükkalján. Eger, 2000
• Baráz Csaba (2000/2): A kaptárkövek fülkéinek koráról, rendeltetéséről és használóiról. Turán 2000. 3. sz. 72-81.
• Baráz Csaba (2000/3): Törökasztal – Oltárkő a Tarna völgyében. In Élő táj. Szerk. Buka László. Debrecen, 2000. 266-274.
• Baráz Csaba (2002): Kaptárkövek a Bükkalján. In A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Szerk.: Baráz Csaba. Eger. 365-378.
• Baráz Csaba (2013): Kaptárkövek földje. Tájművelés és természetvédelem a Bükkalján. Eger, 168 p.
• Baráz Csaba (2014): Tájművelés és táji kapcsolatok a Bükkalján. Történeti Földrajzi Közlemények 2. évf. 1-2. szám 110-120.
• Baráz, Csaba (2015): Beehive Rock in the Bükk Foothills: A Landscape Born in Fire. Dénes Lóczy (ed.) Landscapes and Landforms of Hungary. World Geomorphological Landscape. Springer International Publishing, Switzerland. 209-218.
• Baráz Csaba – Holló Sándor (2011): Természeti emlékek lesznek a kaptárkövek. Zöld Horizont 6. évf. 3. szám 1. melléklet
• Baráz Csaba – Ilonczai Zoltán – Schmotzer András (2007): Kaptárkövek völgye. A Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület. Eger
• Baráz Csaba – Kiss Gábor (2007): Az ördögtornyoktól a patkónyomos kövekig. Jeles kövek, regélő helyek a Mátraerdő területén. Bábakalács füzetek – 10. Eger
• Baráz Csaba – Kiss Gábor – Holló Sándor (2011): Szakrális kőemlékeink. Kaptárkövek Magyarországon. Budapest
• Baráz Csaba – Mihály Péter (1995-1996): A Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkő topográfia újabb eredményei és a fülkék rendeltetésének vizsgálata. Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve XXXI-XXXII. 63-105.
• Barsi Ernő (1987): Egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején. Miskolc
• Bartalos Gyula (1885): Eger vidékének történetírás előtti emlékei. In Adatok az Egri Egyházmegye történelméhez. I. Szerk. Kandra Kabos. Eger. 322-362.
• Bartalos Gyula (1891): Egervidéki „kaptárkövek” és barlangok. Archaeologiai Étesítő XI. 136-141.
• Bartalos Gyula (1891/2): Sétáljunk ki az Egedre 1. Eger 1891. 22. szám
• Bartalos Gyula (1901): Egri Híradó 1901. 96. szám
• Bartalos Gyula (1909): Heves vármegye őskora. In Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, 1909. 431-444.
• Borsos Balázs (1991): A bükkalji kaptárkövek földtani és felszínalaktani vizsgálata. Földrajzi Közlemények CXV. 3-4. 121-137.
• Dobos Anna (2000): A Hór-völgy fejlődéstörténete és természetvédelmi szempontú tájértékelése, Doktori (PhD) értekezés, I-II. Melléklet, Debreceni Egyetem Természettudományi Kar, Debrecen, 1-119.
• Dobos Anna (2002): A Bükkalja II. Felszínalaktani leírás. In Baráz Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park, Hegyek, erdők, emberek, Bükki Nemzeti Park, Eger. 217-228.
• Dobos Anna – Ilyés Zoltán (szerk.) (2005): Földtani és felszínalaktani értékek védelme, A 2002. október 4-5-én az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszéke szervezésében megrendezett Magyar Geomorfológus Találkozó előadásai, EKF Földrajz Tanszék – Környezettudományi Tanszék, Eger. 1-382.
• Dobos Anna – Pelyhe Tibor – Murányi Dávid – Antal Péter (2005): A Maklányi-völgy geomorfológiai térképezése, az Egerszalóki-hőforrás természeti értékei. In Dobos A. – Ilyés Z. (szerk.) (2005): Földtani és felszínalaktani értékek védelme, A 2002. október 4-5-én az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszéke szervezésében megrendezett Magyar Geomorfológus Találkozó előadásai, EKF Földrajz Tanszék – Környezettudományi Tanszék, Eger. 359-379.
• Dobos Anna (2005): Cserépváralja geológiai és geomorfológiai értékei. In Dr. Nagyné Dr. Fehér I. (szerk.): Erdei Ferenc III. Tudományos Konferencia, II. kötet, Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar. Kecskemét. 803-809.
• Dobos Anna (2006): Szomolya geológiai és felszínalaktani értékei. Acta Geographica Ac Geologica et Meteorologica Debrecina 2007, XXXVII., Debrecen. 63-79.
• Dobos, Anna (2007): Geomorphological values on the Southern Foothill Area of the Bükk Mountains. In Ujfaludi L. (szerk.) Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series Tom. XXXIII. Sectio Pericemonologica, Eger. 53-70.
• Dobos Anna – Gasztonyi Éva (2008): Aktuális tájvédelmi feladatok az Egri-Bükkalján. In Csorba P. – Fazekas I. (szerk.): Tájkutatás – Tájtörténet, Meridián Alapítvány, Debrecen. 155-160.
• Dobos Anna – Gali Zoltán (szerk.) (2010): Természeti és kultúrtörténeti értékvédelem, EKF Környezettudományi Tanszék, „Tájkutatások – Természetvédelem” Tehetséggondozó Műhely, Líceum Kiadó, Eger. 1-105.
• Dobos Anna – Gulyás G. (2010): Az egerszalóki Betyár-bujó egyedi tájértékeinek kataszterezése. In Kertész Á. (szerk.): in Kertész Á. (főszerk.): Tájökológiai kutatások 2010., IV. Magyar Tájökológiai Konferencia, Kerekegyháza, 2010. május 13-15., MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. 69-75.
• Dobos Anna (szerk.) (2011): Tájkutatás – Természetvédelem. Eszterházy Károly Főiskola, Tájkutatások – Természetvédelem Tehetséggondozó és Kutató Műhely, Eger. 1-115.
• Dobos Anna (2012): Cserépfalu jelentősebb történelmi emlékei, a település tájhasználati rendszerének változásai a XVIII. századtól napjainkig. In Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Történelmi emlékek a tájban. IX. Tájtörténeti Konferencia kiadványa, Balatoni Múzeum, Keszthely. 89-94.
• Dobos Anna (2012): Helyi védelem alatt álló természetvédelmi területek fejlesztési koncepciókba való beillesztése, konfliktuskezelési lehetőségek. In Nyári D. (szerk.): A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a Meriexwa Nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának Tanulmánykötete. Kockázat – Konfliktus – Kihívás. Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged. 1060-1075.
• Dobos Anna (2012): Felszíni formakincs és recens törmelékképződés riolittufa felszínen.  In Ujfaludi L. (szerk.): Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XXXVIII.-XXXIX., Sectio Pericemonologica, Tomus 6-7., Eger. 25 – 39.
• Dobos, Anna (2012): Reconstruction of Quaternary landscape development with geomorphological mapping and analysing of sediments at the Cserépfalu Basin (the Bükk Mts., Hungary), Geomorphologica Slovaca et Bohemica 1/2012, 7-22.
• Dobos Anna (2013): Periglaciális (geomorfológiai) egyedi tájértékek kataszterezése az egyes felvételezési metodikák alapján. In Konkoly-Gyuró É. – Tirászi Á. – Nagy G. M.: Tájtudomány – Tájtervezés, V. Magyar Tájökológiai Konferencia, Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Tájtudományi és Vidékfejlesztési Intézeti Tanszék, Sopron. 168-174.
• Dövényi Zoltán (szerk.) (2010): Magyarország kistájainak katasztere. 2. átdolgozott és bővített kiadás, MTA FKI, Budapest
• Erdős Katalin (1972): Az Alsó-Bükk kaptárkövei. Studium III. a KLTE Tudományos Diákköre kiadványai. Debrecen. 109-126.
• Fol, Alexander – Ivan, Marazov (1984): Thrákia és a thrákok. Budapest
• Gunda Béla (1991-1992): Méhészkedés a magyarságnál. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve (Agria XXVII-XXVIII.) 303-368.
• Györffy György (1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest
• Győrffy György (1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Budapest
• Győri Á. – Dobos A. (2010): The cadastral survey of Earth scientific values in the protected Hegyes-kő Hill situated in Demjén and questions of its buffer-zone in concept of the „Thermal valley” Touristic Development Plan (North Hungary). In: Chatzipetros, A. A. – Melfos, V. – Marchev, P. – Lakova, I.: Geologica Balcanica, XIX Congress of the Carpathian-Balkan Geological Association, Thessaloniki, Greece, 23-26 September 2010, Abstract Volume, 39. 1-2. Sofia. 149-150.
• Hámor Géza – Ravaszné Baranyai Lívia – Balogh Kadosa – Árváné Sós Erzsébet (1980): A magyarországi miocén riolittufa-szintek radiometrikus kora. A Földtani Intézet Évi Jelentése 1978-ról 65-73.
• Harangi Szabolcs (2011): Vulkánok. A Kárpát–Pannon térség tűzhányói. Szeged
• Hegedűs András – Vágó János (2007): The examination of the Bükkalja using digital elevation model microCAD. 2007 International Science Conference, Miskolc. 47-52.
• Hevesi Attila (1986): A Bükk hegyég felszínfejlődése és karsztja. Kandidátusi Értekezés, Budapest
• Hevesi Attila (2005): Élettelen természeti tényezők szerepe a táj életében: a Bükkalja. In A földrajz dimenziói. Miskolc. 375-391.
• Hudák Katalin – Várnagy Dávid (2003): Az agrárkörnyezetvédelem lehetőségei a Bükkalján. Miskolc
• Ipolyi Arnold (1854): Magyar Mythologia. Pest
• Kandra Kabos (1885): Az Örs (Eurs-ur) nemzetség és a kácsi apátság. In Adatok az Egri Egyházmegye történelméhez. I. Szerk. Kandra Kabos. Eger. 152-156.
• Kandra Kabos (1897): Magyar Mythologia. Eger
• Kiss Gábor (szerk.) (2011): Szakrális kőemlékeink. Kaptárkövek Magyarországon. Budapest
• Kleb Béla (1978): Eger múltja a jelenben. Budapest
• Klein Gáspár (1939): Borsod vármegye és népességének története. In Vármegyei szociográfiák. V. Borsod vármegye. Budapest
• Kolacskovszky Lajos (1934): A Bükk kaptárkövei. Turisták Lapja. 46. 219-223.
• Korek József (1968): Rejtélyes fülkék a sziklákon. Múzeumi Magazin 1968. 3. szám
• Kovács Béla (1969): Kabarok és palócok. Adatok a Palócföld IX-XI. századi településtörténetéhez. Az Egri Múzeum Évkönyve VII. 159-175.
• Kovács Béla (1970): Adatok az Egri-völgy középkori településtörténetéhez. In Dolgozatok Heves megyer múltjából. Szerk. Szabó János Győző. Eger, 1970. 39-43.
• Kovács Béla (1978): Sirok – Vár. In Heves megye műemléki topográfiája III. Szerk. Dercsényi Dezső – Voit Pál. Budapest. 555-558.
• Kovács Béla  (1987): Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger
• Kovács Kálmán (1934): A Bükk kaptárkövei. Turisták Lapja  46. 290-293.
• Kubinyi Ferenc (1865): A szomolyai kaptár-völgy. Budapesti Szemle. III. 10. szám, 452.
• Lukács Réka – Harangi Szabolcs – Radócz Gyula – Kádár Marianna – Pécskay Zoltán – Theodoros Ntaflos (2010): A Miskolc-7, Miskolc-8 és Nyékládháza-1 fúrások miocén vulkáni kőzetei és párhuzamosításuk a Bükkalja vulkáni képződményeivel. Földtani Közlöny 140/1. 31-48.
• Lukács Réka (2000): Vulkanológiai vizsgálatok a Mész-hegy és Tur-bucka területeken (Bükkalja). Esettanulmány a Bükkalja Ignimbrit Vulkáni Terület képződményeinek korrerálásához. Tudományos Diákköri Dolgozatok, ELTE, Kőzettan-Geokémia Tanszék, Budapest. 1-68.
• Lukács Réka (2009): A Bükkalja miocén sziliciumgazdag piroklasztitjainak petrogenezise: következtetések a magmatározó folyamatokra. Doktori értekezés. ELTE TTK FFI Kőzettan-Geokémiai Tanszék. Budapest
• Marosi Sándor – Somogyi Sándor (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II., MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. 1-479., 483-1023.
• Martonné Erdős Katalin (1972b): Az Alsó-Bükk kaptárkövei. Studium III. A KLTE Tudományos Diákköre kiadványai, Debrecen. 109-126.
• Martonné Erdős Katalin (1974a): Areális és lineáris folyamatok egyidejűsége egy vulkáni hegyláb-térségben, a Déli-Bükkben. Acta Geographica debrecina 1973. XII. 75-114.
• Martonné Erdős Katalin (1998): Cserépfalu földrajza. In: Nagy Károly (szerk.): cserépfalu hét és fél évszázada. Cserépfalu. 42-98.
• Martonné Erdős Katalin (2003): Magyarország természeti földrajza I. földrajz és geográfus szakos hallgatóknak, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 1-245.
• Martonné Erdős Katalin (2004): Magyarország tájföldrajza környezettantanár, földrajztanár, környezetkutató és geográfus szakos hallgatóknak, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 1-192.
• Martus Ferenc (1957): Regélő kövek I-II. Természetjárás 1957. 2., 3. szám
• Mesterházy Károly (1994/a): Avarok, szlávok, magyarok a Bükk-hegységben. Századok 861-876.
• Mesterházy Károly  (1994/b): Többgyökerű ősi vallásunk emlékei. In Honfoglalás és régészet I. Szerk. Kovács László. Budapest. 195-205.
• Mihály Péter (1975): A Pest megyei kaptárkövek topográfiája. Studia Comitatensia 3. 31-60.
• Mihály Péter (1976): A Heves megyei kaptárkövek topográfiája. Az Egri Múzeum  Évkönyve  XIV. 245-292.
• Mihály Péter (1978-1979): A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkövek topográfiája. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVII-XVIII. 33-86.
• Mihály Péter (2001): Oltárok a kaptárkövek csúcsán. Turán (XXXI.) Új IV. 4. sz. (2001. augusztus-szeptember). 15-26.
• Nováki Gyula – Sándorfi György (1992): A történeti Borsod megye várai.  Budapest – Miskolc
• Pelle Béláné (1970): Heves megye földrajzi nevei. I. Az Egri járás. Budapest
• Pentelényi László (2005): A bükkaljai miocén piroklasztikum összlet. In Pelikán Pál (szerk.): A Bükk hegység földtana. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. 110-125.
• Pesty Frigyes (1988): Borsod vármegye leírása 1864-ben. (Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Tóth Péter) Documentacio Borsodiensis V. Miskolc
• Pinczés Zoltán – Martonné Erdős Katalin – Dobos Anna (1993): Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszínek pleisztocén fejlődésében. Földrajzi Közlemények, 3. szám, 149-162.
• Pinczés Zoltán (1955): Morfológiai megfigyelések a Hór-völgyében. Földrajzi Értesítő IV. 1-4. 145-156.
• Pinczés Zoltán (1956): A Déli-Bükk és előterének néhány fejlődéstörténeti problémája. Acta Geogr. Debrecina 26. 1-12.
• Póka Teréz – Zelenka Tibor – Szakács Alexandru – Seghedi Ioan – Nagy Géza – Simonits András (1998): Petrology and geochemistry of the Miocene acidic explosive volcanism of the Bükk Foreland, Pannonian Basin, Hungary. Acta Geologica Hungarica 41/4. 437-466.
• Saád Andor (1963): A kaptárkövekről. Az Egri Múzeum Évkönyve I. 81-88.
• Saád Andor (1966): Megoldott rejtély. Természettudományi Közlöny 1966. 9. szám
• Saád Andor (1972): Adatok a kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. 105-121.
• Saád Andor – Korek József (1965): Denkmäler der Frühmittelalterlichen Imkerei am Fuss des Bükkgebirges. Die Fragen der Felsen mit Bienennischen. Acta Archaeologica Hungarica XVII. 369-394.
• Szabadfalvy József (1992): A magyar méhészkedés múltja. Debrecen
• Szabó János Győző (1970): Heves megye népvándorláskori történetének néhány kérdése. In Dolgozatok Heves megye múltjából. Szerk. Szabó János Győző. Eger. 30-38.
• Szendrei János (1892): Múzeumok, társulatok. Beszámoló Bartalos Gyula és Kandra Kabos kíséretében tett tanulmányútról. Archaeologiai Értesítő 1892. 368-370.
• Tolsztov, Sz. P. (1950): Az ősi Chorezm. Budapest
• Vágó János (2003): A Bükkalja völgyhálózatának kialakulása és jellemzése. In Földrajz, Miskolc. 187–202.
• Vágó János (2005): Vulkanitok szerepe a völgy- és vízhálózat kialakulásában a Bükkalján. (In szerk.: Dr. Tihanyi Lajos. Doktoranduszok Fóruma, Miskolc. 115-120.
• Vágó János (2010): Stream gradient investigation in the Bükkalja using interpolated surfaces. AGD Landscape & Environment 4. (1), 23-36.
• Vágó János (2012): A kőzetminőség szerepe a Bükkalja völgy- és vízhálózatának kialakulásában, Doktori (PhD) értekezés, Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar, Földrajz Intézet, Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék, Miskolc. 1-111.
• Varga Gyula (1981): Újabb adatok az összesült tufatelepek és ignimbritek ismeretéhez. A Földtani Intézet Évi Jelentése 1979-ről. 499-509.
• Vargha Tivadar (1912): Sirok vára. Gyöngyösi Kalendárium 1912. 135-146.
• Vargha Tivadar (1914): Az ősi Mátra regevilága. Gyöngyösi Kalendárium 1914. 110-118.
• Viga Gyula (1985): Kőmunkák egy bükkalji faluban. Debrecen
• Viga Gyula (2011): Földrajzi feltételek – gazdasági, társadalmi és kulturális adaptációk.. Megjegyzések a Kárpát-medence tájai közötti gazdasági kapcsolatok térszerkezetéhez. In Frisnyák Sándor – Gál András (szerk.): Kárpát-medence: tájak, népek, tevékenységek. Nyíregyháza – Szerencs. 475-485.

Az Eszterházy Károly Főiskolán készült bükkaljai témájú szakdolgozatok (Tájkutatások – Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely):

• Bozsó Anikó (2004): Cserépváralja geológiai, geomorfológiai, botanikai és kultúrtörténeti értékeinek kataszterezése és állapotfelmérése, Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi tanszék, Eger. 1-83. (Témavezető: Dobos Anna – Vojtkó András)
• Szalatkay Anikó (2005): Szomolya természetvédelmi és kultúrtörténeti értékelése, Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi tanszék, Eger. 1-77. (Témavezető: Dobos Anna)
• Győri Ágnes (2009): Hegyes-kő geológiai és geomorfológiai értékeinek felmérése, kataszterezése (Demjén), EKF Környezettudományi Tanszék, Eger. 1-44. (Témavezető: Dobos Anna)
• Kékedi Judit (2010): Tájtényezők vizsgálata a cserépfalui Ördögtorony kaptárkő környezetében, Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Környezettudományi Tanszék, Eger. 1-71. (Témavezető: Dobos Anna)
• Gulyás Gábor (2011): Az egerszalóki Betyár-bújó komplex természetvédelmi állapotfelvételezése és értékelése, Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Környezettudományi Tanszék, Eger. 1-74. (Témavezető: Dobos Anna)
• Somogyi Lilla (2011): A demjéni Hegyes-kő táji adottságai közötti kapcsolatrendszer vizsgálata, Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Környezettudományi Tanszék, Eger (Témavezető: Dobos Anna – Varga János)
• Kovács Adrienn (2012): A Demjéni Hegyes-kő mikroklímájának és periglaciális jelenségeinek vizsgálata, Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Környezettudományi Tanszék, Eger. 1-43. (Témavezető: Dobos Anna)
• Csrefkó Tamás (2015): Cserépvár természetföldrajza, tájtényezőinek vizsgálata, tájtörténete és történelmi régészeti hagyatékai. Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Környezettudományi és Tájökológiai Tanszék, Eger. 1-51. (Témavezető: Dr. Dobos Anna)